A radír nagyon jó találmány. Kitöröl mindent, amit nem szeretnél látni. De érdemes vigyázni, mert csakis a jó minőségű radír nem hagy nyomot.

Ha nem vagy hajlandó megfizetni a minőséget, akkor bizony a papíron ott marad a múlt lenyomata. Mint ahogyan az életed lapjai is akkor lesznek tiszták, ha lelked radírjai kiválóan teszik a dolgukat, ha hajlandó vagy áldozatot hozni érte. Ha belátod, hogy a megújulásnak ára van: fájdalommal fizetsz. Ha nem így teszel, az csak arra lesz jó, hogy messziről tisztának látszódjon a felület, de közelről maszatos marad. Mint ahogyan a fehér fürdőszobád is tisztának tűnik.  Fehér csillogása a tisztaság érzetét kelti akkor is, ha a fekete itt-ott megtöri azt, hogy figyelmeztessen rá: a felszín vakargatása kevés. Ha igazi változást akarsz, ahhoz a mélységekig kell hatolnod. A sötét múlt felismeréséig és feldolgozásáig. Ha az ehhez szükséges energiát inkább arra fordítod, hogy a fehér csillogását láttasd, akkor nem számíthatsz többre az élettől, mint amit anno az iskolában a csúnyán radírozott füzetedért kaptál.