Az akarat döntés nélkül nem több, mintha az éhségérzetet úgy próbálnánk csökkenteni, hogy elképzeljük, hogy eszünk.

Mint, ahogyan te is sokszor elképzeled, milyen lenne, ha azt élnéd, amit szeretnél – tegnap is elképzelted, amikor ledőltél a nappaliba. Szeretsz ott feküdni, mert a kanapé jó nagy, jó széles. Ha hosszúra nyúlik az este aludni is lehet rajta, néha kényelmesebbnek is érzed, mint az ágyat a hálószobában. Ilyenkor intenzíveket álmodsz. Főként arról, milyen lenne szárnyalni, milyen lenne őszintén szeretni, milyen lenne barna nélkül a nappali. De az álmok értelmezhetetlenek, és nem mutatnak utat, legalábbis te nem látod. Mire sejtenéd az üzenetüket eljön a reggel, és te leszállsz a kanapéról. Mire a hálószobához érsz, már fel is öltötted a jelmezt, az elégedettség jelmezét. De nem nyitsz be, mert még alszik. Meg különben is minek tennéd, ez a színdarab csak a külvilágot szórakoztatja, őt már régen nem. Hát hagyod álmodni. Hagyod, hogy megértse az álmai üzenetét. Hagyod, hogy ő döntsön.