A gép csak akkor működik, ha minden alkatrésze a helyén van. És minél jobb minőségűek, annál megbízhatóbban szolgálja tulajdonosát.

Így van ezzel a jövő is. A múltból áll össze. És annak minden egyes darabját a megfelelő helyére kell tenni ahhoz, hogy működőképes legyen. Eme látszólag egyszerű feladatot a szív haljamos úgy megoldani, hogy az öröm alkatrészeit beépíti, míg az időre bízza a bánatrészecskék összeszerelését. Sokkal inkább szeretné, ha azok ki is maradnának jövőjének gépezetéből. Így tenne túl rajtuk, hogy aztán a fehér tisztaságával ragyogjanak valahol máshol, az ő életén kívül. Neki elég az otthonában a fehér látványa, a múlt tisztulására nem kíváncsi. Csak menjen már! És adja át helyét az újnak. Jöjjön már egy másfajta élet, egy tiszta lap. Melyet teleírhat sikerrel, szerelemmel, bőséggel. Ezt akarja és tudja. Mindenkinél jobban. Indulna már jövőt építő útjára, lelke egy másfajta élet felé hívja, a hangokat sem hallja, melyek folyamatosan mondják hol halkan, hol hangosan, hogy hiányoznak az alkatrészek. A gépezet nem üzemkész. Pedig kellenek azok, minden apró darab fájdalma és tanulsága. Minden barát, segítő, őszinte kapcsolat. Hogy egybe legyen a gép, hogy sokáig működőképes legyen, hogy a minőségi felé vigyen. Hogy a múlt konklúziója által tudja, merre is kell mennie.