Kétségtelen, hogy az olvasás által fejlesztett tudásra sikeres életek sokasága épül. De csakis akkor, ha az olvasott anyag nem csak az elmébe, hanem a gyakorlatba is képes gyökeret ereszteni, majd az egyén fejlődése által szárba is szökkenni.

Így az már mindenképp értékelendő, ha az emberi kapcsolódásokról is olvasol, de igazi értelmet akkor nyer, ha azt a valóságban is alkalmazni tudod. Mert jól szeretni nem lehet könyvekből megtanulni. Ráakadsz ugyan az ismeretek által útjelzőkre, de igazi gyémántokkal a másik visszajelzései révén fogsz találkozni. A mosolya, a felszabadultsága, a pozitív jövőképe lesz a te igazi tanítód és egyben elismerésed, hogy törekvésed nem volt hasztalan. Hiszen emberek vagyunk, olykor gyarlóak, vagy épp önzők. De ha fontos neked, figyeled reakcióit, meghallgatod szavait, szereteted nem önnön megnyugvásodat szolgálja, hanem a boldogságotokat, kettőtök jövőjét. Jól akkor szereted, ha az neki is jó. Ha léteddel arcára derűt csalsz, ha melletted szabadnak érzi magát. Ahol nincsenek elfojtott érzések, ahol az ablakon át a jövőbe bátran mernek nézni, ott korlátok sincsenek. A figyelmes szeretet belőled sem elvesz, hanem jobb emberré tesz.  Mert értelmet minden kapcsolódás az által nyer, hogy a szereplői egymást segítve útjukon előrébb jutnak. Egyéni életük nem stagnál, főként nem a mélységbe tart. Jól szeretni annyit jelent, hogy kifelé áramló figyelmednek a másik iránt érzett tisztelet keretet ad, de nem korlátot. Mint a függöny nélküli ablaknak a dekor. A jó szeretet által a mindennapok örömtelibbé az arcok derűssé, a mosolyok pedig őszintévé válnak.