Most lemosod a sminket. Mindet, ami eddig arcod, lelked borította. Eddig gondosan ügyeltél rá, hogy mutatós is legyen, és jól is takarjon.

Rejtsen el mindent, amit nem akartál láttatni. Te nem akartad, hogy meglássa a flitterektől mentes arcodat, ő pedig azt sem látta igazán, amit vállaltál. Minden kapcsolat úgy kezdődik, hogy a másikat képzeljük valamilyennek. És ha ez a tapasztalt képpel párhuzamot mutat valamekkora mértékben, akkor borítékolható a szerelem érzése. Az a múlandó lelki állapot, ami néhány hónap elteltével kimozdulva a boldogságérzet nyugalmi helyzetéből új irányt vesz. De ilyenkor már nem él önálló életet, hanem a felek észrevételei, meglátásai, megtapasztalásai egyengetik útját. Az eddig megélt közös sors tapasztalati döntik el, hogy megszokásból, lustaságból, félelemből fenntartott állapotként marad -e meg, vagy magasabb szintre lépve a kölcsönös fejlődést segítve válik építő kapcsolattá. Te az eredetit választod. Smink nélkül, takarások, torzítások nélkül. És ahogyan magad a fa természetes szépsége módjára vállalod, úgy vagy képes meglátni a másik valódi arcát is. Nem kozmetikázva a görcsöket, elfogadva az idő nyomait is rajta. A konyha neked nem bemutatóterem, mint ahogyan a kapcsolatod sem. Nem kell vigyázni és nem kell óvatosnak lenni. Csak főzni kell, ha van kedved. Csak szeretni kell, ha van értelme. Csak hagyni kell, hogy természetes színében pompázzon, hogy fejlődjön, hogy általa mindenkinek tartalmas élete legyen. Csak addig van értelme a létezésének.